Az érzések és a kínos csend

Tegnap arról beszélgettem, hogy a kínos csend, vagy az akadozó beszélgetéskor ki hogyan reagál. Érdekes megoldások vannak arra, hogy hogyan is lehet ezen túl lépni: a kérdezgetés elkezdésétől (itt most az elterelő kérdezgetésre értem) a lényegre térésig sok minden. Egy a közös benne, hogy azt a frusztráló érzést, hogy csend van, hogy nem jut egy épkézláb gondolat az észbe, ne érezzük.
Mint nagyon sok mindent, itt is az érzések vezérelnek.
Talán meg kellene ismerkedni az érzésekkel, hogy ne féljünk tőlük? Még akkor is ha azok nem a pozitív kategóriába tartoznak.